2. Kiejtés megtanulása
Az angol nyelvben használt hangokat nem ugyanúgy képezzük, mint a magyarokat. Kevés olyan angol hang van, amelynek van magyar megfelelője, a legtöbbjük csak hasonlít. De olyan is van, amihez még csak hasonló sem található meg a magyar nyelvben. (A magyarországi nyelvoktatásban erre nem szoktak kellő figyelmet helyezni, ezért a magyarok legtöbbje csúnyán, magyarosan ejti az angol szavakat. Ez abból adódik, hogy nem mutatják meg és mondják el a tanulónak, hogy ezeket a hangokat HOGYAN kell képezni! Ugyanis hallás után csak nagyon kevés ember képes a tökéletes hangutánzásra.)
Az angol szótárak megadják a kiejtési jelek segítségével, hogy hogyan kell a szót kiejteni. Nem minden szótár ugyanazokat a kiejtési jeleket használja. Mi azokat a szabványos jeleket fogjuk használni, amelyeket az angol-magyar szótárak és az angol egynyelvű szótárak általában használnak. Az amerikai szótárak már egy kicsit eltérnek ettől.
Szerencsére nem a kiejtési jelek a fontosak, hanem a hangzók!!!
A kiejtési jelek betűi képviselik az angol nyelv hangzóit. A kiejtési jelek betűi változhatnak, de a hangzók, amelyeket ezek képviselnek, nem lesznek mások.
A nyelvtanulás elején be kell gyakorolni a helyes hangzókat. A helyes hangzók begyakorlása abban is segít, hogy hallás után jobban megértsd az angol szavakat, hiszen ha ismered az angol nyelv hangzóit, akkor fel is tudod ismerni azokat. Ez nagyon fontos, mert ha rosszul ismered a hangzókat, akkor nehezen vagy egyáltalán nem érted majd meg, ha egy valódi angol nyelvű embert hallasz.
Úgy lehet megtanulni ezeket a hangokat, hogy először valaki segít, és elmondja, hogy a nyelvednek, a szádnak hogyan kell állnia, amikor ezeket a hangokat kiadod. Aztán meghallgatja, hogyan sikerül kiadnod a hangot, és megmondja, hogy min változtass, amíg jól nem ejted. Ezután jön a gyakorlás, hogy a nyelved, a szád, hozzászokjon, úgy ahogy gyerekkorodban is hozzá kellett szoknia a magyar hangokhoz. Csakhogy felnőttként ez már gyorsabban megy, hiszen sok hang hasonló a magyar hangokhoz. Az egyes hangok megtanulása után, megtanulod a hangokat összekapcsolni, vagyis az egyik hangból átváltani a másik hangra. Néhány óra alatt el lehet sajátítani ezzel a módszerrel az angol nyelv hangzóit és a kiejtési jeleket.
A hangzókon kívül még egy nagyon fontos dolog van, ami nélkül érthetetlen lesz az angol beszéd. Ez a hangsúly. (A hangsúly azt jelenti, hogy valamelyik szótagot erősebben, nagyobb nyomatékkal mondod ki, mint a többi szótagot.) Az angol nyelvben ugyanis (a magyartól eltérően) NEM MINDIG A SZAVAK ELEJÉN VAN A HANGSÚLY. A helyes hangsúly az egyik legfontosabb dolog az angol beszédben. Sokkal fontosabb, mint a magyarban.
Nagyon fontos: az angolban a hangsúlyos szótagok erősen hangsúlyosak, a hangsúlytalanok meg nagyon hangsúlytalanok. Sokkal erősebb a kettő közötti eltérés, mint a magyarban.
Gyakorold be egyesével a kiejtési jeleket. Olyan ember segítsen neked, aki jól ismeri az angol nyelv hangzóit. Nagyon fontos, hogy már az elején jól gyakorold be a hangzókat!!! Figyelmesen olvasd el azt, amit leírok az egyes hangzókat jelölő kiejtési jelek mellé!
Az angol hangzók képzésénél nem csücsörítünk annyira, nem húzzuk szét a szájunkat annyira, mint a magyar hangzóknál. Mindig lazán és puhán beszélünk. Azokat a hangzókat, amelyek a magyarban kemények, az angol lágyítja, amit úgy ér el, hogy egy kis h hangzót mond hozzá. A példaként megadott hangalakoknak mindegy, hogy mi a jelentése, mert itt nem szavakat tanulunk, hanem hangalakokat tanulunk olvasni, ezért NE FOGLALKOZZ AZZAL, hogy ezeknek van-e jelentésük vagy sem!
Magánhangzók
[ I ] mint a magyar hosszú i hang, csak nem kell széthúzni a szádat annyira. [hI] [bI]
[ í ] a magyar i hangtól eltér annyiban, hogy jobban szétnyitjuk a szánkat, vagyis nyíltabb hang, és kevésbé húzzuk szét a szánkat. [ít] [fít]
[ e ] csukottabb szájjal mondjuk, mint a magyar e hangot. (Olyasmi, mint a magyar ember szó második e hangja.) [men] [help]
[ E ] nyitottabb szájjal mondjuk, mint a magyar e hangot. [mEn] [lEnd]
[ á ] olyasmi, mint a magyar á hang, de a nyelv hátra szorul; hasonló á hang, mint amit akkor ejtünk, amikor a torkunkat vizsgálják. [glÁs] [Ásk]
[ O ] a magyar a és az o közötti hang. Inkább az a hanghoz van közelebb. Kerekített, de nem csücsörített ajakkal ejtjük. Gyakorlatilag ez egy olyan o hang, amit csücsörítés nélkül kell ejteni. (Olyasmi, mint a magyar hang szóban az a hang.) [dOg] [frOm]
[ Ó ] hasonlít a magyar ó hanghoz, de a nyelved húzd hátrébb, és ne csücsöríts annyira az ajkaiddal! [brÓd] [smÓl]
[ u ] a magyar u hanghoz hasonlít, de nyisd egy kicsit nagyobbra a szád, és ne csücsöríts annyira! [gud] [fut]
[ U ] mint a magyar ú hang. [jU] [fÚl]
[ A ] a magyar á hanghoz hasonló, de röviden és erőteljesen ejtjük. [sAn] [fAn]
[ ö ] Ilyen hang nincs a magyarban. Ez a hang nem más, mint egy hangsúly nélkül ejtett magánhangzó. (Ebből következőleg csak hangsúlytalan szótagban fordul elő.) Elmosódott ö vagy e hang. Nyitott szájjal, de ajakcsücsörítés nélkül képezzük. Egyszerűen csak nyisd ki a szád egy kicsit, és préselj ki egy kis levegőt a tüdődből, és a nyelveddel ne csinálj semmit! Az összes izom a szádban el van lazítva. (Próbáld ki, hogy elkezded ismételni bármelyik magánhangzót, és egyre kevésbé hangsúlyosan ejted, vagyis a nyelvet és a szájat ellazítod.) [‘mItö] (a ‘ jel mutatja, hogy melyik szótag a hangsúlyos – lásd a kiejtési jelekről szóló rész végén!)
[ Ö ] a magyar ő hanghoz hasonló hang, de nem kell csücsöríteni, és jobban szét kell nyitni a szájat. [gÖl] [lÖn]
Kettős magánhangzók
A kettős hangzó két egymás után kiejtett hangzó, amelyek között nem tartunk szünetet. A [ ] zárójelben megadott betűk a már korábban megadott angol hangzókat jelölik, nem pedig a magyar hangokat.
[ eí ] a magyar é-ből kiinduló és [í]-ben végződő kettőshangzó. Az i inkább j-nek hangzik. [meík] [feík]
[ aí ] rövid á-ból kiinduló és [í]-ben végződő kettőshangzó. Az i inkább j-nek hangzik. [faív] [faínd]
[ au ] rövid á-ból kiinduló és [u]-ban végződő kettőshangzó. [nau] [braun]
[ Oí ] [O]-ból kiinduló és [í]-ben végződő kettőshangzó. Az i inkább j-nek hangzik. [bOí] [nOíz]
[ ou ] a magyar ó-ból kiinduló és [u]-ban végződő kettőshangzó (az ó enyhén ő-nek hangzik.) A brit angolban jobban ő-szerű ez a hang, mint az amerikai angolban. Ezért van az, hogy több mai angol szótár már [öu] alakban adja meg a BRIT kiejtés esetén, és [ou] alakban az AMERIKAI kiejtés esetén. [nou] [gou]
[ íö ] [í]-ből kiinduló és [ö]-ben végződő kettőshangzó. [híö] [díö]
[ 1 ] a magyar nyílt e-ből kiinduló és [ö]-ben végződő kettőshangzó. [h3] [d3]
[ uö ] [u]-ből kiinduló és [ö]-ben végződő kettőshangzó. [tuö] [puö]
Mássalhangzók
[ k ] olyan, mint a magyar k hang, de nem ejtik olyan keményen. Hangsúlyos szótag elején egy kis h hanggal együtt ejtjük. Ez nagyon fontos, mert ha nem így ejted, akkor csúnya magyaros lesz a kiejtésed. [kAm] [kEn] – de ejtsd oda a kis h-t.
[ p ] olyan, mint a magyar p hang, de nem ejtik olyan keményen. Hangsúlyos szótag elején egy kis h hanggal együtt ejtjük. [pen] [put] – de ejtsd oda a kis h-t.
[ t ] olyan, mint a magyar t hang, de a nyelvünk hegye nem a felső fogsorhoz ér, mint a magyarban, hanem hátrébb egy kicsit a felső fogsor gyökereit befedő húsos részhez. Hangsúlyos szótag elején egy kis h hanggal együtt ejtjük. Ez nagyon fontos, mert ha nem így ejted, akkor csúnya magyaros lesz a kiejtésed. [teík] [tU]
[ l ] az l hangnak kétféle ejtése van:
(a) magánhangzó és j előtt olyan az ejtése, mint a magyar l hangé. [lAv]
(b) mássalhangzók előtt (kivéve a j hangot) és a szavak végén az l hang ejtése közben a nyelv alakja nem domború, hanem homorú. Vagyis a nyelv középső részét nem emeljük a szájpadláshoz, hanem leeresztjük – itt lesz homorú a nyelv – de a nyelv hátulját a szájpadlás hátsó részéhez emeljük. [mílk] [stíl] [ful] [mídl]
[ N ] olyan ng hang, amikor a g-t elkezdjük kimondani, de nem mondjuk ki az n után. Mint az n hang kiejtése a magyar harang szóban. [lON] [sON]
[ r ] Más mint a magyar r hang. Nem ropogtatjuk, mint a magyar r hangot, hanem a nyelvünk lazán ér a felső fogsor gyökereit befedő húsos rész hátsó részéhez, és csak egy kicsi perdületet adunk neki, nem ropogtatjuk, mint a magyarban. (Olyasmi, mintha raccsolva beszélnénk). [red] [braun] [raít]
[ R ] Az [r] hang a szó végén vagy mássalhangzó előtt alig hallható. Ennek a jelölésére néhány szótár egy kis [ R ] betűt használ. Pl.: [dÓR] [gÖRl] , ugyanis van, aki ejt egy kis angol r hangot, van aki meg egyáltalán nem. Ha a szóvégi [r] hang után a következő szó magánhangzóval kezdődik, akkor viszont kiejtik, mert így könnyebb kimondani. Pl.: [jÓR] [jÓr ’Epl] Vagyis az első példában alig hallható az [r] hang, míg a másodikban hallható. Általában az amerikai angolban inkább hallható egy kissé ez a nagyon puhán ejtett [r] hang, a brit angolban pedig gyakorlatilag nem ejtik ki. (Angol-magyar szótárakban előfordul, hogy nem használják ezt, hanem helyette a szó végén egy kis csillag [*] van, a szó belsejében pedig kihagyják.)
[ s ] olyan, mint a magyar sz hang. [sít] [strIt]
[ S ] olyan, mint a magyar s hang. [SI] [Sel]
[ H ] nincs ilyen magyar hang. A nyelved hegyét tedd a két fogsorod közé, és ebben a helyzetben tartva, fújd ki a levegőt a nyelv hegye és a felső fogsor között. Nyugodtan dugjuk ki kicsit a nyelvünket a fogunk között! A hangszálak nem rezegnek ilyenkor! A [H] hang helyett ne ejtsünk t vagy sz hangot! Olyasmi, mint egy t hang, amikor a nyelvünket nem a felső fogsor hátához teszünk, mint a magyarban, hanem a fog aljához. Próbáld ki, hogy úgy mondasz t hangot, hogy a felső fogsor aljához teszed a nyelved (tehát egy kicsit kidugod)! [TrI] [Tót]
[ D ] ugyanúgy képezzük, mint az előzőt, csak a hangszálunk is rezeg közben. A [D] helyett ne ejtsünk d vagy z hangot! Olyasmi, mint egy d hang, amikor a nyelvünket nem a felső fogsor hátához teszünk, mint a magyarban, hanem a fog aljához. Próbáld ki, hogy úgy mondasz d hangot, hogy a felső fogsor aljához teszed a nyelved (tehát egy kicsit kidugod)! [‘fÁDöR] [‘mADöR]
[ w ] nincs ilyen magyar hang. A szájunkat kerekítve u hangra állítjuk be, és nagyon rövid u ejtése után azonnal átsiklunk a w hang utáni magánhangzó képzésére. Ezt jól gyakorold be, nehogy v hangot ejtsél helyette! [wel] [wI] [wen]
[ Z ] mint a magyar zs hang. [‘pleZöR]
[ dZ ] mint a magyar dzs hang. [dZEm] [eídZ]
[ tS ] mint a magyar cs hang. [tS5R] [tItS]
[ ’ ] azt mutatja meg, hogy az utána levő szótagon van a hangsúly a szóban. A hangsúlyos ejtés pedig azt jelenti, hogy a szó egy részét nagyobb nyomatékkal ejtjük ki, mint a többi részét. (Vannak olyan szótárak, melyek megadnak egy másik hangsúlyjelet is [ ,], ami az úgynevezett másodlagos hangsúly. Ez azt jelenti, hogy a szó annál a szótagnál is hangsúlyos, amelyet ez a jel ad meg, de van egy másik hangsúly is a szóban, ami ennél erősebb. Ezért csak olyan szóban van másodlagos hangsúly, melyben elsődleges hangsúly is van.) — Némely szótárban (főleg az amerikaiakban) a hangsúlyjelet a hangsúlyos szótag után teszik, és nem elé. Mi elé tesszük. [§Órí'entl]
A többi használt betűt a magyarnak megfelelően ejtjük.