7. A létezést kifejező ige

A legfontosabb ige a létezést kifejező ige.

A magyar nyelvben (és az angolban is) nem egyforma alakjai vannak. Például: van, lesz, volt stb.

A létezést kifejező igének (röviden: létige) három alapjelentése van:

a) megmutatja, hogy valaki/valami észrevehető, illetve érzékelhető, azaz él, létezik.

(Pl: Gondolkodom, tehát vagyok. Itt a „vagyok” szó azt fejezi ki, hogy létezem, érzékelhető vagyok.)

b) térbeli vagy állapotbeli elhelyezkedést jelöl, azaz megmondja, hogy valaki/valami hol található vagy milyen.

(Pl: Éva otthon van. Ebben a jelentésben a létigét együtt kell használni egy melléknévvel vagy egy olyan szóval, ami helyet vagy állapotot határoz meg. Jelen esetben az otthon az a hely, ahol Éva van.)

c) összekapcsol két dolgot, és ezzel megmutatja, hogy az a két dolog egyenlő.

(Pl: János tanár. Itt a van szót a magyar nyelv nem teszi ki, de oda értendő. És azt mutatja meg, hogy János = tanár.)